2015.09.14. 4:20-kor landolunk Delhiben. Első utam egy Hanuman Mandirba (Majom istenség) vezet. Nem éppen azt találtam el, amit kinéztem magamnak, de nem messze található az egyik metró megállótól. Út közben egy turista irodafélében kapok egy térképet és meghívást esti időtöltésre. A templomban a pandit (pap) egy hosszabb szent szöveget chantol (énekel, recsitál). Megnyugtató érzés ismét megpihenni egy helyi szentélyben. A szomszéd teremben egy  Shiva lingamon végzik a nők a szokásos szertartásukat. Hosszabb pihenő után indulnék a Vinod Bhaial megbeszélt találkozóhelyünkre, de eltérít egy kereskedő. Megjegyzi, hogy nem jól vagyok öltözve. Tudom. A farmer, vállpántos felső csak utazó ruhám. Gondoltam ezúttal már az út elején veszek magamnak helyi ruhát. A nepáli férfi elvisz a boltjába. Út közben megbeszéljük a nepáli helyzetet, hiszen április 25-én földrengés majd május 12-én utórengések voltak az országban. Nagy a munkanélküliség, ezért jött Indiába dolgozni. A boltban teázás közben, hosszas válogatás után vásárolok egy szép és vékony anyagból készült salvar-kamez (nadrág-blúz) öltözetet és egy hosszú ujjú pamut inget. Nem olcsók a ruhák és kiderül, hogy a melegben a vékony anyag nem is annyira szellős, mint egy olcsóbb pamut együttes lett volna. 

Riksával megyek a Gurudvarába a szikhek templomába, ahol Vinod Bhaial van találkozóm  (bhai - testvér/báty). A 70 éves bácsival az előző utam során ismerkedtem meg és azóta is gyakori skype és telefon kapcsolatban vagyunk. Mivel indiai születésű és idős is elnézhető, hogy kb. egy órát késik. Addig a templomban időzök és hallgatom a számomra kedves szikh zenéket.

Később metróval utazunk át Delhi másik részébe az Aksardam közelében lévő, híveik zarándokszállásául épült szállodába. Állítólag fehér embert nem szívesen látnak itt. A Swami (igazgató) hívatja is Vinod Bhait. Elbeszélése szerint valahogy kimagyarázta a dolgot, bár szerintem nem túlságosan hihető, hogy a felesége lennék. Iratokat szerencsére nem kérnek. A szálláshoz étkezés is tartozik. A menü az általában szokásos tháli: rizs, chapati, zöldséges szószok és a kedvencem achar. Az achar mangóból készült csípős-chilis "savanyúságféle", ami általában megtalálható az éttermek asztalain. Kis pihenés és vacsora után a szálloda melletti kisebb szentélyben részt veszek az esti aartin (szertartáson) és beszédbe elegyedem a nőkkel. Az egyik hölgy, aki Amerikában él, sokat mesél az útjukról. Hindu ő is, csak nem mindegy, hogy ki a közvetítő – mondja. Az övéké Swaminarayan, akinek élettörténetével másnap meg is ismerkedem. Nagyon fárasztó a hőség a kimerítő utazás után, így hamar elnyom az álom.

2015.09.15. Reggeli után a közeli Aksardam templomkomplexumba megyünk, amelyet mindössze öt év alatt építettek fel. A bejáratnál "bakták" hívők segítik a tájékozódást. Vinod Bhai mindenkinek elmeséli megismerkedésünk történetét és, hogy mennyire érdekel a hindu filozófia ezért az egyik hölgy megígéri, hogy délután végig vezet a komplexumon. Megnézzük a csodás tematikus kerteket, kiállításokat, amelyekből a legérdekesebb egy csatornarendszerben kialakított csónakos utazás. A két parton a szekta (nem igazán örülnének ennek a kifejezésnek) alapítójának, Swaminarayan életének főbb eseményeit láthatjuk diorámákban. Sajnos a csónakok igen gyorsan haladnak, hiszen rengeteg a látogató, így egy-egy kép cselekményében nem lehet elmélyülni. Fotózni tilos, csak a honlapjukat tudom bemutatni, ahol kiválóan lehet tájékozódni: https://akshardham.com/explore/ Elérkezik az ebédidő, visszamegyünk a zarándokszállásra. Vinod Bbhai az ügyeit intézi és majd le is pihen, mert este megnézzük a látványos water showt.

Visszamegyek a komplexumba és Snehu Ben (Ben-néni) lelkiismeretesen kalauzol, átadva végtelennek tűnő tudását. Angol tanár volt egy középiskolában és most heti 3 napot volunteerkedik (önkénteskedik) a templomban.

A pénztáraktól a látogatóközpontig vezető úton 10 kapu mellett haladunk el. A hindu kultúra 10 irányát szimbolizálja, így 10 irányból érkezik áldás a belépő felé. A látogatóközpont plafonjáról körben csengők lógnak, amelyek a felemelt követőket (2-300 között vannak) szimbolizálják. Ezután egy óriási márvány lábnyomhoz érkezünk. A lábnyom Swaminarayan megtestesülését szimbolizálja, hiszen lábnyoma csak az élő embernek van. A komplexumot az ez előtti Guru (mester) álmodta meg és mai MLM módszerrel építette fel, vagyis mindenki hozott néhány devotit (hívőt). A hívők tudásukkal, mérnöki és egyéb munkákkal, adományokkal támogatták az építkezést. Ezzel rengeteg embernek adtak és adnak munkát (Egyik munkás például a templom tavának aljzatát tisztította, amolyan "ablakmosó" féle eszközzel, amivel a padlón szokták a vizet összehúzni.) és felélesztették az ősi művészetet is. A kupolákba virág mintákat szokás faragni, de itt az egyikben madarak vannak, mert galambok repkedtek az építkezés körül és az egyik építő azt mondta felemelhetnék a madarak a kupolát. Amikor elkezdték a munkálatokat, egy Ganesha (elefánt fejű istenség) szobrot találtak, ezért van a templom körül rengeteg elefánt szobor, amelyek különféle történeteket mesélnek el. Például a kecske meséjét, aki az elefánt lábnyoma elé feküdt, ezzel az oltalmába helyezve magát. Az elefánt ezért megvédte a kecskét az oroszlántól. Egy másik történet azt meséli el, hogy Archimedes előtt hogyan mértek az emberek súlyt. Egy király egy elefánt súlyú aranyat akart adományozni, de ki kellet találni hogyan mérjék meg. Az elefántot csónakba rakták és felrajzolták a vízvonalat a partra, majd a csónakot addig töltötték arannyal, míg elérte a felrajzolt vízvonalat.

A komplexum egyébként földrengés biztos, mert elforgatott csapos oszlopokra épült a talapzat és a Jamuna (A 9 szent folyó egyike) miatt vízzáró réteget is készítettek, így nem szivárog fel a folyó vize az épületek alá. A hívők nagyon "fókuszon" vannak - vagyis erősen hisznek a vallásukban -  ezért gazdagszanak meg. Gondolom, inkább a tanult emberek alakítottak egy egymást segítő közösséget, ami mindekinek hasznot hoz. Végül megnézzük a templomban Swaminarayan ülő szobrát, amely 11 m magas azért, mert 11 éves korában hagyta el a családját és kezdett zarándokolva tanulni. A szobrot 7 fémből készítették, amelynek a belső magja amalgám, a borítása pedig arany. Snehu Ben egy oldalsó oszlophoz vezet és kéri, hogy figyeljem a szobor mellkasát. Nem mondja meg mit láthatok, de mintha a szobor mellkasa mozogna a légzés ütemére. Nem tudom mennyire befolyásol a saját légzésem, okozhatja-e ezt az érzéki csalódást. Snehu Ben azt mondja ez azért van, mert a szobor felszentelt élőlény, a Swami benne él.

Snehu Ben spirituális tanítást is adott, amely szerint 3 fontos dologot kell észben tartanunk: Tudni, hogy Isten létezik, hallhatatlan (végtelen) és mindig bennünk van! Csak erre kell fókuszálni és tartani ezt a fókuszt. Este ajánlatos számadást vetni arról, hogyan éltem aznap. Megbántottam-e valakit szóban - mert az maradandóbb bántás, mint a verés. Miket tettem? Jó dolgokat, vagy rosszakat? Végül az Abhisek Mandapamba megyünk, ahol a tinédzser Swaminarayan murtiját (felszentelt szobrát) öntözöm meg a Gangesz szent vizével. A szertartás szerint a nevemet kimondva egy kívánságot kérhetek teljesülni a szenttől, majd egy kanálban vizet tartva  a folyókra kell áldást kérnem (persze a Dunára és Tiszára is kérek). Ezután a szobrot 2 kézben tartott korsóból kell vízzel locsolni, a lábát érinteni tiszteletem jeléül, majd a szemeimet és a szívemet érinteni. Kapok egy sárga-piros "madzagot" is a csuklómra, amit még 2 év múlva is viselek. Végül elkísér a szuvenír boltba, ahol képeslapokat vásárolok, mivel nem lehetett fotózni. Sem murtit, sem díszkiadású Swaminarayan tanításokat nem akarok vásárolni. Mindenfélére hivatkozom, többek között a könyvek méretére, súlyára, de Snehu Ben nem tágít. Azért, hogy el ne felejtsem a tanításokat saját pénzén vásárolja meg nekem ajándékba a tanítások egy utazó méretű kiadását. Nem mondhatnám, hogy túl sokat olvastam belőle, de nagy becsben őrzöm őket, miután végig cipeltem majd egy hónapig Indián.

Este még visszalátogatunk és megnézzük a csodás szökőkutakat lézerrel megvilágító grandiózus vízi showt. Természetesen a tematikus show a négy elem köré épül. A víz, tűz, levegő és éter elem színei, szimbólumai jelennek meg, az univerzum csillagait vetítik a falakra, mitológiai történetekkel.

Aki teheti feltétlenül szánjon egy teljes napot ennek a különleges templomkomplexumnak a meglátogatására. Persze Ausztráliában, Amerikában, Torontóban, Londonban járva is betérhetnénk egybe, hiszen a hívők hasonló templomokat építettek lakóhelyükön is.